Helyzetjelentés

Na hát, akkor… Soknapos lemaradásunkat pótolva itt az ideje, hogy röviden áttekintsük az elmúlt hetek fejlődését. Nem egészen egy héttel a nagy nap után megérkeztünk haza, bár én még nem igazán értettem, hogy ez számomra pontosan mit is jelent… Az első napokban Apu még azt hitte, hogy nyugodt éjszakái lesznek, hagytam, hogy magát áltassa (azt már nem, hogy altassa).

Végül hamar ráébredtek (vagy inkább rámébredtek), hogy a kaja-böfi-rotyi-szundi ciklusok nálam legfeljebb 3 óránként váltakoznak, ezért a hajnali zombijárat elkerülhetetlen. Gyorsan megértettem Anyuval, hogy mitől rugdalózó a rugdalózó és tisztáztam azt is, mikor kell tisztába rakni. Szerencsére anyu főztje tejesen jó volt, de a bélpoklosságom tényleg pokol volt a beleimnek. Remélem egy pár hónap múlva már tényleg tojhatok az egészre… Addig meg úgy fogok kinézni, mint egy babkonzerv túltengésben szenvedő szakácstanonc.

A második héten továbbra is megőriztük kiváló étvágyunkat, aminek eredményeként sikerült kemény 2cm-el magasabbra nőni. A köldökcsonk is lepottyant és egyre jobban viseljük a kora esti fürdetéseket is. Az aput-lepisilom-pelenkázás-közben trófeát is sikeresen begyűjtöttük, a következő áldozat anyu lesz, hacsak egy óvatlan nagyi nem sétál be hamarabb a célkeresztbe...