Mivel apukám mostanában későn ér haza, így anyuval rengeteget vagyunk kettesben. Megsajnáltam szegényt, és úgy döntöttem, hogy a héten inkább kihagyom a napközbeni alvásokat, hogy ne unatkozzon.  Néha azért elbóbiskoltam, de szigorúan csak akkor, ha kimentünk sétálni  (hisz ott úgysem tudnám szórakoztatni), és esetleg picikét az esti fürdés előtt, mert tudom, hogy anya akkor szokott telefonálni a nagyiéknak és a barátainak. Aztán fürdés után is igyekszem minél tovább ébren maradi, hogy apuval is találkozzam még, s ő is tudjon kicsit a karjába venni. Ezt elérendő sírni is szoktam az ágyban, amikor az ősök szerint már aludni kéne.
Azt is felmértem, hogy az éjszaka még mindig túl hosszú lenne anyának nélkülem, így akármikor is alszom el, legyen az éjfél, három körül azért mindig felébredek. Sőt azt is megengedtem, hogy reggelente magához vegyen a nagyágyban és így aludjunk közösen még egy picit, miután megreggeliztem.

Mivel ennyit vagyok ébren, volt időm végiggondolni, hogy picit több, mint két hónaposan mennyi mindent tudok már:

• nagyokat mosolyogni a szüleimre
• nagyokat mosolyogni ha sikerül megszabadulnom a felesleges salakanyagoktól
• egészen a nyakamig összekakilni magam
• derűsen ücsörögni és nézelődni a  fotelemben
• néhanapján 30 perc alatt jól lakni
• egyetlen rossz szó nélkül - mi több - mosolyogva tűrni a fürdés előtti és utáni macerát
• lubickolni a vízben (bár pár napja ezt nem élvezem annyira...)
• azonnal abbahagyni a sírást az ágyban, ha meghallom anyu hangját, vagy ha kézbe vesznek
• emelgetni és picit megtartani a fejemet, ha hason fekszem
• megmutatni, hogy van hangom
• tüsszögni, ha tele a pocakom
• jóóó sokáig ébren maradni este
• krokodilkönnyeket hullatni, amikor nagyon fáradt vagyok, és mégsem sikerül elaludni
• az előbbi pontban foglaltakat alkalmazva jól összezavarni a szülőket, hogy most akkor mi is a bajom
• két sírásroham közben pár másodpercre bealudni 
• keresztbe fordulni az ágyikómban
• kidugni a lábaimat az ágy rácsán
• s nem utolsó sorban néha megkönyörülni anyán, és elaludni napközben, hogy mindezt leírhassa