Egy estém otthon

Hát ez a hét is eltelt. Öt nappal kevesebb a sokból, ami még hátravan június végéig, hogy többet láthassam az apukámat. Az azért nagyon jó volt, hogy az ünnepek alatt együtt lehettünk pár napig. Többek között azért is, mert hármasban közösen megtanultuk, hogyan is kell ügyesen elaludni este.

Elmondom a titkot, hátha még valaki tanul belőle. :)

Az úgy van, hogy fél hét-hét óra körül fürdünk, amit rendkívül komolyan veszek. A tisztaság nem tréfa dolog, így aztán tágra nyílt szemekkel egy hang nélkül figyelem, hogy az épp soron lévő szülőegység jól végzi-e a dolgát, és rendesen megtisztít-e. Aztán az öltözködéssel sincs gondom, a legjobban a hasra fekvős hátkenegetést szeretem (bár lehet, hogy csak azért, mert ilyenkor rendkívül elismerő "óóóó-zások" és "hűűűű"-zések hagyják el az ősök száját, amiért magasra emelem a fejem). Gyakran azonban túl hosszúnak találom az öltözködéses mizériát, amit kénytelen vagyok hangos nemtetszéssel jelezni. 
Szóval megvolt a fürdés, utána jól megtömöm a bendőmet, amiben anyu szerencsére partner. 
Miután jól laktam, és a felesleges levegő és tejci is távozott a pocakomból, anyu és apu (ha szerencsém van, együtt) letesznek az ágyba. Amit egyébként napközben következetesen bojkottálok.
Amikor az ágyban vagyok, azért a látszat kedvéért megpróbálok jó hangosan üvölteni, hátha kivesznek, de ők ehelyett énekelni kezdenek, ami tulajdonképpen egész jó, így inkább abbahagyom a sírást és hallgatom őket, sőt néha még mosolyt is kapnak.
Aztán a három szokásos dal után még egy rövid mesét is kapok, aminek a végén agyonpuszilgatnak, majd magamra hagynak.
Ilyenkor még kicsit kalimpálok, tornázgatok, aztán szépen elalszom, és a pocaktelítettségtől függően éjfél és egy óra magasságában ébredek csak fel.

Voila, így fest egy majdnem három hónapos nagyfiú estéje. Ügyes, igaz?