Negyedéves költeményes...

Ábelnek és szüleinek!

/ E sorok írója egy baba fogadatlan tolmácsaként jelentkezik./

Három hónap-negyedév,
megvonom a mérlegét.

Októberben megszülettem,
egyből szupercsillag lettem.
Jövés-menés, kábulat,
ezren lesik vágyamat:
Tomi apu, Viki mami,
hódol nekem mindkét nagyi,
dencelnek a nagypapák,
forog velem a világ.
Sztárhoz illő: legyen blogja!
Hadd legyen ez apu gondja!
Fotóimra büszke vagyok,
majdan velük castingolok.

Novemberben sokat ettem,
jópár centit növekedtem.
Anyukám is megnyugodott:
most már egyre többet nyomok.
Kinőttem már sok-sok rucit,
kasszíroztam még több puszit.
Felfedeztem parkot, utcát,
növesztettem egy-két hurkát.

Így értünk el decemberbe,
hó esett a kiskertünkbe.
Csuda ám ez nagyon-nagyon:
ritkán jár a belga havon!
Na, de jégre most e témát!
Megismertem Télapókát!
Télapót vagy Mikulást?
Piros sapkást, nagy csizmást.
Van egy fotónk fent a neten,
akármikor megnézhetem.
Ott feszítünk mind a hárman
piros Mikulás-sapkában.
Aztán jött egy nagyon szép nap,
kis fenyőnkön sok-sok csillag!
"Kiskarácsony, nagykarácsony..."
-de szépen szól ez az ének...
Ha szabad még választanom,
kalács helyett tejcit kérek.
Szilveszterkor volt nagy buli,
ezért nem tudtam aludni.
Egyébként is tréningeztem:
az első névnapra készültem.
Kurjantottam, mosolyogtam,
hátról hasamra fordultam.
Felemeltem kis fejemet,
csaknem kimondtam nevemet...
De az ősök megelőztek,
Ábel babának becéztek.
Simogatták buksi fejem,
belém szorult így a nevem.
De azért nem búslakodom,
egy év múlva biz kimondom!

Elhallgat most a kis dalnok.
Negyedévre mit akartok?
Várjatok, míg megnövök,
tisztább rímeket szövök!

Szeretettel tolmácsolta: Rózsa mama