Mi leszek, ha nagy leszek...

Ha még nem mondtam volna, úgy döntöttem színész leszek. Már naponta gyakorolok rá, csak az a a baj, hogy az ősöknek nincs érzékük a művészethez, mert kinevetnek, amikor éppen a "torkaszakadtomból üvöltök, mert nem akarok délelőtt aludni" című darabot játszom.
Itt épp csak egy laza kis próba zajlik:

De amúgy nincs ám rájuk panasz, állandóan a kedvemet lesik, igaz néha kicsit tudálékosak, és azt állítják, hogy ők jobban tudják nálam, mikor vagyok fáradt, meg hogy mit érdemes enni, de hát istenem, mindenkinek vannak hibái.

Amúgy meg ha a színész mesterség nem jönne be, edzek még a feltalálói pályára is. Most épp azon az elméleten dolgozom, hogy hogyan lehet tartós hason tartózkodás nélkül eljutni a mászás és a felállás állapotába. Az eredmények még váratnak magukra, de jelentkezem, ha fordulóponthoz érkeztem. :)

 Ja, és még a fotográfus szakma is érdekel, bár egyelőre a kamera rossz oldalán vagyok, de azt az oldalt legalább már jó alaposan tanulmányoztam.
Azért néha próbálkozom saját képpel is:

A fennmaradó üres időmben pedig fogakat növesztek, s azt hiszem, ebben a tevékenységben vagyok a legsikeresebb. Három kibújt és két bujkáló fog az eredmény.
Kép még nincs, várok a tökéletesre.