Csak remélni tudom, hogy maradtak még, akik néha néha idekukkantanak, hogy megnézzék mi újság felénk, nekik üzenem, hogy igyekszünk visszatérni a rendszeres közleményekhez, melyek főleg fényképes beszámolók lesznek, ezzel is törekedvén a könnyebb befogadhatóságra és a magasabb élvezeti értékre.
Valahogy így....
 |
| Élni tudni kell :) |
De most még nézzétek el nekünk, hogy pár mondatban összefoglaljuk azt a soksoksok mindent, ami az utolsó jelentkezés óta történt velünk.
Először is, hamarosan betöltöm a hetedik hónapomat. Rövidke idő, mégis rengeteg dolog történt. Pláne az elmúlt másfél hónap során. Átutaztam fél Európát, majd bejártam fél Magyarországot, mindent összevetve autókáztam cirka 4500 kilométert.
Végre megismertem a családom minden tagját, és hagytam rengeteg embernek, hogy megdögönyözzön. Erről a Karbantartók fényképalbumban meg is győződhettek.
Növesztettem két fogat, amiket egyelőre sikeresen eldugok a fényképezőgép elől, de apáék nem adják fel, előbb utóbb bizonyíték is lesz.
Most pedig a "8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra szórakozás" babaverziójának rövid ismertetése:
EVÉS
Az első nemtejcis kaját már követte sok-sok minden. Ha az elmúlt hétvége sikertelenségétől eltekintünk, akkor kijelenthető, hogy a gyümölcsök abszolút kedvencek, minden délelőtt azt eszem tízóraira, és még sosem utasítottam vissza őket. A top favorit - zöldség terén - a cékla, de az édeskömény is jól csúszik. Sajnos valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a zöld színű zöldségeket nem komálom. De anyu azért bőszen próbálkozik, a minap egy kis spenóttal sikert is könyvelhetett el. Csak halkan jegyzem meg, hogy ez sem volt álmaim kajája, de olyan szépen kérte, hogy megkönyörültem rajta és egész szép mennyiséget betermeltem. De azért ha őszinte vagyok, az evésben még mindig az anyukám tejcije a mindenem, azt bárhol és bármikor örömmel fogadom, sőt a kedvéért még éjszakánként is nemegyszer hajlandó vagyok felkelni.
 |
| Higgyétek el, a gyomromba több jutott, mint az arcomra... |
 |
| Na itt viszont több maradt kint... |
 |
| Az ivás is egyre jobban megy egyedül |
ALVÁS
S ha már az éjszakai felkeléseknél tartunk, igen, azok továbbra is a mindennapjaink részei. DE! Lassan hét hónapos történelmem során már összesen négyszer előfordult, hogy 8 órát aludtam egyhuzamban, általában este 8 és hajnali 4 között. A negyedik alkalom éppen a mára virradó éjszaka történt, talán innen ered a sorok mélyén rejtőző optimizmus. :)
Egyébként az esti elalvásokkal jóban vagyunk, igazán jól esik a fürdőkádban hancúrozás és a szopizás után álomra ölelni a dudumat a kiságyamban.
Az elmúlt hónap a napközbeni alvások terén is sok változást hozott. A szárföldi levegőnek (vagy anyu nagymami által támogatott kitartásának hála) napközben is elalszom a kiságyamban, amire korábban egyáltalán nem volt példa. Még sokszor bepróbálkozom azért egy kis műsorral, de sajna anya már nem dől be, így aztán szépen álomba énekelem/dünnyögöm magam, amikor már nagyon fáradt vagyok. Ja, és persze az autóban is nagyon jókat alszom.
Na meg néha előfordulnak extrém szituációk is:
 | |||||
| A szükség nagy úr... :) |
 |
| Nincs is ennél kényelmesebb |
 |
| A sok élmény bizony fárasztó |
 |
| Az egy évvel ezelőtti buliról álmodok éppen. Akkor picit kényelmesebb helyem volt még. :) |
SZÓRAKOZÁS
Na nem mintha a szórakozáson kívül olyan sok dolgom akadna, de azért mégis csak mutatok néhány képet a teljesség igénye nélkül.
 |
| Figyelitek, ugye? Kisvakond! :) |
 |
| Amikor nincs kedvem egyedül olvasni... |
 |
| Tornázunk apuval (én meg néha lehányom az arcát, amikor így emelget...) |
 |
| Csak szimplán jókedvem van |
 |
| Hesszelek a teraszon |
 |
| A látszat ellenére élvezem a hintázást is |
 |
| Várost (is) néztünk |
 |
| "Tényleg jártam már itt, apu?" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése