Már nagyfiú vagyok!

Az elmúlt hetekben sok minden történt velem! 

Talán a legfontosabb: túlvagyok életem első bölcsis hetén!!! A 10 csoportpajti minden nációból képviseltetve van, magyar-japcsi játszótárs is akadt közöttük. Amúgy nem nagyon estem kétségbe mikor Anyuék leadtak heti két délelőttre, azt viszont már nehezen viselem, ha a vártnál később jönnek vissza értem…

…És magamtól megtanultam elvégezni egy csomó dologot, nem is tudom, honnan kezdjem a listát.

1. Leguggolok, hogy megszagoljam a hapcivirágokat.

2. Becsukom a bejárati ajtót az ősök után és a kaputelefonon néha beengedek egy-két ismerős arcot.

3. Megnyomom a lifthívó gombot és a világ minden pénzéért sem engedném, hogy más lépjen ki előttem a liftből.

4. Az összecsomagolt pelusomat megfogom, majd elviszem és kidobom a kukába.

5. Egyedül is fel tudom kapcsolni a folyosói villanyt (a lekapcsoláshoz azért még nőnöm kell egy picit).

6. Lelkesen nyitogatom a csapot (már ha éppen a közelébe engednek).

7. Reggelenként kihúzom cipősszekrényből a kedvenc lábbelimet (általában a gumicsizmára szavazok), majd odaviszem Apuéknak hogy adják rám.

8. Önállóan kisétálok az erkélyre (ennek azért Anyuék annyira nem örülnek).

9. Igazi vezérszurkoló-jelöltként lengetem a magyar nemzeti zászlót.

10. A kutyuk helyett inkább a kütyükkel ismerkedem szívesebben, ha olyan a kedvem, bármikor feloldom a zárolást az ősök okostelefonján.