Sziasztok!
Elnézést a kis szünetért, de újabban jobban szeretek anyu karjában lenni (és sírdogálni) valamint rajta aludni napközben, így sajna nincs most időm az új történetek cumiba mondására...(Éjszaka meg eszem, alszom, szóval...)
De majd beszélek apu fejével, hogy ne csak dolgozzon, hanem a blogommal is foglalkozzon, ha már én olyan elfoglalt vagyok. Persze ő erre meg azt mondja, hogy amikor nem dolgozik, inkább velem foglalkozik. S ez végül is érthető, nem?
Na jó, azért két pocakgörcs között gyorsan elmondom, hogy megismerkedtem már mind a két nagyimmal, egyikük jobban el volt ájulva tőlem, mint a másik, s mi tagadás nekem is nagyon bejöttek. :) Kár, hogy csak ilyen rövid ideig tudtak maradni...
Holnap pedig érkezik a szárföldi nagypapi, aki állítólag azt tervezi, hogy majd elvisz amolyan pasis kiruccanásokra a parkba, s ha szerencsénk lesz talán még mókussal és rókakomával is találkozunk. Én azért nem érem be ennyivel, szerintem próbára teszem pelenkacsere terén is. :) Bár anyu már előre nevet az ötleten.
Elnézést, de most sajnos mennem kell, sürgős beájulás ténye forog fenn anya mellkasán. S ez biza maximális koncentrációt igényel, ugye megértitek?
Ui.: Apropó, a héten már egy hónapos nagyfiú leszek, szóval azt tervezem, hogy felhagyok a sok sírással, és igazi party arc leszek. Akkor talán sűrűbben jövök a történetekkel is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése