Remélem az első szülinapom jobban fog telni, vagy legalábbis anyáék kitalálnak rá valami jó mókát. Mert ma, legalábbis idáig, sem anyu, sem a szárföldi papa nem tudtak a pocakfájásomon segíteni. Nagy nehezen aztán sikerült elaludni a papán, de az a fránya megkönnyebbülés még mindig várat magára.
Egy biztos, anyut megkérem, hogy a jövőben ne próbálkozzon az espumisan cseppel pocakfájás ellen, mert csak rontott a helyzeten. Maradjunk inkább a köményes cseppnél, azt jobb volt. Még azt sem bánom, hogy olyan büdös...
Hát így sikerült végül pihenni egy kicsit: (S felhívnám a figyelmet a kép jobb felső sarkában látható legújabb pajtimra, akihez ugyan még egy picit nőnöm kell. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése